...és mégis ragaszkodunk olykor...

A hajnali edzést követően már felöltözve, az öltözőben pakoltam össze a cuccomat. Azaz csak pakoltam volna, mert a hátizsákom hevederének műanyag része lecsúszott az öltözőpad lécei között, és visszafelé már nem akarta az igazságot. Rángattam, forgattam, de a súlyelosztásából, formájából adódóan mindig úgy fordult, hogy újra és újra beakadt. Rángattam vagy négy-öt alkalommal, erővel, ha ésszel nem megy alapon. Ekkor bevillant, hogy úgy viselkedem, mint egy majom.

Még a majmok is képesek tanulni, változtatni... így alulról felemelve szabadítottam ki a hátizsákomat. Azután, hogy miért, a következő gondolatom már az volt, hogy milyen sokszor vagyunk képtelenek időben felismerni, hogy valamit másképpen kell csinálnunk, ha bizonyos ideig nem hozott sikert az addig alkalmazott módszer. Természetesen egy helyzetelemzést követően.

Egy ilyen stratégiaváltás, egy új, másféle, de ami a legjobb, egy már kipróbált és bevált eszköz lehet a Forever is az emberek számára. Ha felismerjük, hogy talán váltanunk kellene. Néha azt gondolom, hogy a Forevert is csak azok képesek megérteni, akik már váltottak, gondolkodást, hozzáállást, akiket a tanult sémák nem zárnak a megoldások börtönébe.

A Forever kiváló lehetőség a váltásra, változtatásra!

A stratégiaváltásról Halmi István is írt, amit ki is írtam erre a blogra. Ide kattintva olvashatod el.