"Szemerkélő eső, 3 fok. Ideális idő a futásra. Ja, nem...
Apropó, "civil" Barátaim, most lapozhattok, ha akartok.
Érdekes dolgok jártak az eszemben, miközben róttam a köröket. Eldöntöttem, hogy lefutom - eddigi - életem leghosszabb távját, 12 km-t. Kétnaponta futok 6 km-t, de "kemény" hétvégém lesz Bence Halmi fiammal, nem fér bele majd a futás. Lesz benne minden: találkozók Várpalotán az új koszovói munkatársunkkal, Beg Morina barátunkkal, "alatta" a legújabb, hihetetlen lendületes és klassz házaspárral és már a mélységeikkel. Majd egy nehéz este vár ránk Attila Abuczki-val, hiszen fel kell készüljünk a másnapi Balaton úszásra Schirilla György barátunkkal. Ott egy bogrács forralt bor után másnap még pár bulis 2/1 bemutató, este a helyszínen a Magyar-Andorra meccs. Hétfőn pedig egy privát találkozó Péter Szabó barátommal. Igazán fantasztikus 4 nap következik, szóval futni max. hétfő este tudok legközelebb. Így hát gondoltam, dupla, vagy semmi😀.
Aztán, úgy 3-4 km után lassan beindult a kisördög. Kell ez nekem? Elég a 6 km. 8 után erősödött az "add fel, semmi értelme" érzés. 10 km-nél egyszerre volt bennem büszkeség - hisz ennél többet SOHA sem futottam - és morc, mert az idő eredményem gyatra volt, jóval több, mint 6 perc/km. A következő 1 km azzal telt, hogy megértettem: Nem az idővel "harcolok", hanem a távot akarom legyőzni. Pont, mint az FLP-ben. Van, aki eldönti, decemberre manager lesz - és ha azt látja, nem sikerül, feladja. Az egészet... Pedig nincs előírva, meddig kell manager légy. Csak legyél az! Csak ne add fel! Nem gyorsan kell gazdagnak lenni - hanem nagyon!
Ezen felbuzdulva az utolsó 800 m-t sprintben nyomtam. 4 km/perc körüli idővel. Gyorsabban, mint valaha. Érted? Azok után, hogy addigra lefutottam annyit, amit előtte SOHA! De ahogy nagyapám mondta: "Nincs olyan szénás szekér, amire egy villával még ne férne!"
Szeretem hallgatni, olvasni Halmi Istvánt! ...és van itt még tőle! Keressétek! Jó szórakozást kívánok hozzá!
