(Kattints a képre!)
Dolgozni tényleg jó! Igaz, szabadságon még jobb. Dolgozni kell... de kinek, mikor, mennyit, hogyan, mennyiért, mit... Ezek az igazi kérdések.
Én nem vagyok munkaadó. Alkalmazott vagyok. Sokáig nem szerettem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, mert nem érzem megbecsülve magamat. Nem érzem testhezállónak a munkámat. Úgy érzem, más területen sokkal többet tudnék "teremteni" abból, ami "bennem" van. Átgondolatlan, értelmetlen, fölösleges utasítást, feladatot kapok rendesen. Túl sok időt töltök a munkahelyemen az életemből, és pluszban még a munkahelyemre bejárás is rengeteg időt igényel. A jövedelmem valamire elég, de arra, hogy a múltban vétett hibákat kijavítsam, arra nem, hogy tartalmas életet éljek, arra nem, hogy ne csak álmodozzak, hanem célokat is kitűzzek magam elé, ahhoz nagyon kevés a fizetésem. ...és sokan vagyunk így ezzel, talán Te is tudnád folytatni a felsorolást.
Ahhoz, hogy szeressek dolgozni a munkahelyemen, nekem a következőkre van szükségem...
- legyen értelme annak, amit csinálok,
- érezzem megbecsülve magamat,
- ne én legyek a munkahelyemért, hanem a munka szolgálja az embert, munka után legyen lehetőségem pihenni, feltöltődni, a munka egy fejezet legyen az életemben, és ne a munkáról szóljon az életem,
- érezzem, lássam a "főnökeimen", munkatársaimon is, hogy el akarják érni a kitűzött célt, el akarják végezni a munkát,
- fizessék meg...
Én nagyon szeretem a Forevert! Olvasgass ezen a blogon, és...
