Nem a sok munka, hanem a lehetőség

Halmi István fészbuk írása

Ha a hülyeség fájna, most visítanék...‼️
Én megdolgozok minden fillérért!

Ma a Mamutban bevásároltam Keresztanyámnak. Viszem a tele kosarat a parkolóházba. A Spar a -1., az autóm a -2. emeleten. Persze lift nincs a Sparból, de sebaj, nagy kacskaringón letolom. Hezitálás nélkül indulok vissza a kacskaringón át a kosárral - hisz benne van a 100 Ft-om. Zsebben a százas, vissza az autóhoz. Mit látok a fal mellett? Valaki otthagyta a kosarát, benne a pénzével. Kis dilemma után megindulok a talált kosárral vissza a -1-re, mert hát benne van egy százas. Negyedjére járom be azt a kb 4x200 m-t a füstös garázsban, de kész, kattan a "bilincs", kézben a pénz. Basszus, csak egy 20-as volt benne. Sebaj, az is pénz, irány az autó. Vagyis a parkoló automata. Bedugom a kártyát, miközben olvasom: az első 2 óra ingyenes, ha legalább 15.000 Ft-ért vásároltál. Oh, ez szuper, én egy huszast költöttem Keresztmaminak. De bakker, kidobtam a számlát‼️

Szóval, kifizettem a 600 Ft parkoló díjat, zsebrevágva a kosaras huszast, benyelve a -580-at.

TANULSÁG: A SOK MUNKA NEM TESZ GAZDAGGÁ! A lehetőség tesz azzá - és olykor Te kidobod. MINT ÉN a számlát...
A PÉNZ NÉHA A SZEMED ELŐTT VAN, CSAK ÉSZRE KELLENE VEDD!

Gondolj erre Forever... !
Apropó, én szóltam‼️

A munka gyümölcse

(Az író ... amatőr, de a történetből a lényeg nagyon jól leszűrhető.)

A családunkkal Imre barátomnál töltöttük a szombat délutánt. A gyerekek a kertben fogócskáztak, mi felnőttek pedig a teraszon beszélgettünk. Élveztük a késői ősz meglepően erős napsugarait. Marika, Imre felesége lekváros kenyereket készített a gyerekeknek. Annyira jól néztek ki, hogy nekem is összefutott a nyál a számban. Az érett barack illata lengte be pillanatok alatt a levegőt. Kényszerítve éreztem magam, hogy megkóstoljam egy kanállal. Több kanál lett belőle. Közben Imre elárulta, hogy ez már saját termésből készült.

Elmondta, hogy 3 éve vásároltak néhány csemetét az egyik barátja javaslatára a városszéli faiskolában. Eleinte többet kellett törődniük a kicsi fákkal, az első metszéshez még szakembert hívtak, de gyorsan megtanulták a gondoskodás fortélyait. Ma már szinte foglalkozni sem szükséges velük, a metszésen túl csak szüretelniük kell. Így minden évben friss, vegyszermentes, nagyon finom barackot ehetnek, esetleg kompótként, lekvárként elkészítve.

Amikor azt mondtam, hogy szép, hogy a fákkal már nem kell foglalkozniuk, de a befőzés munkával és némi rendetlenséggel jár, akkor ők megmosolyogtak. De abban a pillanatban magam is elgondolkodtam egy kicsit, mert a gyerekeket ritkán látom ilyen szépen és csendben enni. Látszott a kis arcocskájukon, hogy nagyon ízlik nekik.

Imre és Marika arra kértek minket, hogy számoljunk. Átbeszéltük, hogy sokkal drágább és nagyobb fáradtság hosszú távon megvenni a nagyon cukros, gyümölcsöt alig látott lekvárokat, a zöldségesnél a permetezett gyümölcsöket, a befőzéshez nagyobb tételben megvásárolni, autóval szállítani a gyümölcsöt és a befőzéshez valókat stb. És azokból nem is tud olyan finomat készíteni, mint a saját termésből.

Nagyon tetszett az is, hogy amikor elhatározták, a gyerekeknek nem a könnyebben és gyorsabban beszerezhetőt, hanem a jobbat, a minőséget akarják adni, akkor azt is tudták, hogy ezt nem tehetik meg azonnal. Tudták, hogy először három év munkát kell fordítani a barackfák gondozására, hogy három év után élvezhessék a gyümölcsét. Manapság ritka az ilyesfajta gondolkodás.

Eldöntöttük a feleségemmel, hogy ezt mi is akarjuk. Még aznap megkérdeztünk szinte mindent arról, hogy milyen dolgaink lesznek a fáinkkal. Elkértük az Imre barátjának az elérhetőségét, és kértük Imrét, hogy hétfőn értesítse a barátját, lenne két fontos vevője.

Vasárnap a kertet gereblyézve lelkesen meséltem a szomszédnak, hogy tegnap mi történt, és holnap mi is stb. Majdnem elvette a kedvemet, mert csak mondta és mondta, hogy miért hülyeség az, amit gondolok, hogy miért nem éri meg stb. Pedig nem kértem rá, csak elmeséltem az élményeimet. Egyébként a szomszédomnak még sosem volt saját gyümölcsfája, de még csak zöldségei sem, sosem főzött be lekvárt, befőttet. (Attól még nem kertész valaki, hogy nyírja a füvet...talán...vagy igen?) De azért tudja... Udvarias voltam vele, és ráhagytam.

Hétfőn a feleségemmel elmentünk megvenni a csemetéket, és azt is eldöntöttük, hogy többet nem veszünk lekvárokat, már csak a sajátot leszünk hajlandóak megenni, illetve a gyerekeknek adni. Az esti bevásárlás során a 30-40% gyümölcstartalmú lekvárokat már nagymellénnyel le is hurrogtuk. Pedig állítólag azokból sokat vásárolnak az emberek. Mi azt mondtuk nem baj, mi a legjobbat fogjuk adni a gyerekeknek, még akkor is, ha ezért várnunk és dolgoznunk kell.

Telt múlt az idő. A fácskákat gondoztuk, ahogyan kell. A szomszéd több alkalommal megkínálta a gyerekeket mosolyogva azzal a lekvárral, amire mi annak idején azt mondtuk, hogy ebből a szemétből nem kérünk többet. A gyerekeket kínálta, velem pedig élcelődött, amikor javasoltam számára, hogy vásároljon ős is csemetéket, mert nem bánja meg, csak nyerhet vele. Hiszen alig van vele teendő, és hamarosan lesz mit leszedni az ágakról. De az sem hatotta meg, amikor arról beszéltem neki, hogy milyen szép látvány a virágzásuk, milyen kellemes illatuk van.

Telt múlt az idő, és megértek az első gyümölcsök. A többit képzeld el!

…milyen az, amikor csak úgy leszedsz egy gyümölcsöt a fáról, amikor készíted a saját lekvárhoz az üvegekre a kockás kis rongyocskákat, az egyikre kéket, a másikra pirosat, amikor megrajzolod a címkéket, amikor az ebédhez a saját befőttet eszi jóízűen a család, amikor érzed az elégedettséget? Elképzelted? Érzed? ...az illatát, az ízét? Tetszik?

A hálózatépítés is ilyen. Van egy jó barátod, ismerősöd, aki már használja a termékeket, jó tapasztalatai vannak. Nem miattad fogyasztja, használja, nem is a pénzért teszi, de fizetnek neki érte. Szívesen megmutatja neked is, ahogyan annyi minden jót szívesen osztunk meg másokkal. Ha akarod, akkor te is élvezheted az eredményét. Persze az első ellenzőid talán a hozzád legközelebb álló emberek lesznek. Szerencsére nem mindenki, így az ismerőseid révén eljuthat az ajánlásod az ő ismerőseikhez, majd az ismerősök ismerőseinek az ismerőseihez…és így tovább.

Különbözőek vagyunk. Vannak, akik a félig telt poharat inkább félig üresnek gondolják. Vannak, akik képesek várni és dolgozni az eredményekért. ...és micsoda eredményekért!

A szomszédodra hallgatsz, vagy felveszed velem a kapcsolatot, hogy megbeszéljük, milyen eredményekre számíthatsz, hová juthatsz el a hálózatépítéssel? Dönteni ráérsz azután. Sőt, döntened csak azután érdemes!

Vélemény?

A ténykérdésekkel kapcsolatos kommunikáció esetében a tényellentétes állítás egyszerűen csak ostobaság, és nem vélemény.

Óóó! Hát, igen!

Olvasd tovább, ha tetszik ide kattintva!

Jó tudni

1. lecke

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.
A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és lemegy a bejárati ajtóhoz.
Amikor kinyitja az ajtót, azt látja, hogy Béla, a szomszédjuk áll ott.
Mielőtt bármit is szólhatna, Béla kikerekedett szemekkel ezt mondja:
"Adok százezer forintot, ha ledobod magadról a törölközőt."
Egy pillanat gondolkodás után a nő ledobja magáról a törölközőt, és ott áll pucéran Béla előtt.
Néhány másodperc múlva Béla átadja a százezer forintot és elmegy.
A nő visszaveszi magára a törölközőt és bemegy a házba.
Amikor visszaér, a férje kérdezi tőle: "Ki volt az?"
Béla volt, a szomszéd"-válaszolja.
Nagyszerű"-mondja a férj. "Mondott valamit arról a százezer forintról, amit a múltkor adtam neki kölcsön?"
A történet tanulsága:
Ha időben megosztod az üzleti partnereiddel a hitellel és a kockázattal
kapcsolatos információkat, azzal megelőzheted a felesleges kitárulkozást.



2. lecke

Egy pap felajánlja egy apácának, hogy elviszi kocsival.
Az apáca beül és keresztbe teszi a lábát, ami miatt a ruhája felhúzódik, és így láthatóvá válik a combja.
A pap ezt meglátja és kis híján karambolt okoz.
Miután egyenesbe hozza az autót, a pap lassan az apáca combjára teszi a kezét.
Az apáca azt mondja: "Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltár?"
A pap erre elveszi a kezét.
De amikor sebességet vált, akkor a keze újra az apáca combjára téved.
Az apáca megint azt mondja: "Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltárt?"
A pap elveszi a kezét és mentegetőzik: "Sajnálom, nővér, a test könnyen bűnbe esik."
Amikor megérkeznek, a nővér nagyot sóhajt és kiszáll.
Amikor a pap visszaér a templomba, szalad, hogy megnézze a 129. zsoltárt.
Meg is találja: "Menj tovább és keresgélj, mert ott feljebb megtalálod a megdicsőülést."
A történet tanulsága:
Ha nem vagy jól informált a munkáddal kapcsolatban,
akkor könnyen elszalaszthatsz egy nagyszerű lehetőséget.


3. lecke

Az értékesítő, a pénzügyes és az ügyvezető ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást.
Megdörzsölik, erre kijön belőle egy szellem.
Azt mondja a szellem: "Mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!"
"Először én! Először én!"-Mondja a pénzügyes.
"A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni."
Puff, a pénzügyes eltűnik.
"Most én! Most én!"-mondja az értékesítő. "Hawaii-on szeretnék lenni,
henyélni a parton a személyi masszőrömmel, soha ne fogyjon el a koktél,
és legyek mindig boldog."
Puff, ő is eltűnik.
"Oké, most te jössz"-mondja a szellem az ügyvezetőnek.
Az ügyvezető azt mondja: "Ezek ketten legyenek ebéd után az irodában."
A történet tanulsága:
Mindig hagyd, hogy először a főnök beszéljen.

4. lecke

A sas üldögélt a fán és csak henyélt, nem csinált semmit.
Arra jött a nyúl, meglátta a sast, és azt kérdezte tőle:
"Lehetne, hogy én is csak üldögélek és nem csinálok semmit?"
"Persze, miért ne?"-mondta a sas.
A nyúl erre leült a földre a sas alá, és ő is henyélni kezdett.
Hirtelen megjelent a róka, ráugrott a nyúlra. és megette.
A történet tanulsága:
Nagyon-nagyon magasan kell lenned ahhoz, hogy megtehesd, hogy csak üldögélsz és nem csinálsz semmit.

5. lecke

A pulyka és a ló beszélgetnek.
"Bárcsak képes lennék arra, hogy felrepüljek annak a fának a tetejére"-
sóhajt a pulyka"-de nincs annyi erőm!"
"Nos, miért nem csipegetsz egy keveset az ürülékemből?"-mondja a ló. "Tele van tápanyaggal."
A pulyka megfogadja a tanácsot, és csipeget a ló ürülékéből.
Erre elég ereje lesz ahhoz, hogy a fa legalsó ágára felrepüljön.
Másnap megint csipeget az ürülékből, és eléri a második ágat.
Néhány nappal később a pulyka büszkén felrepül a fa legmagasabb ágára is.
Ekkor észreveszi őt egy vadász, aki fogja a puskáját, és lelövi.
A történet tanulsága:
A sok lószar felrepíthet a csúcsra, de ott tartani nem fog.

Mindig akadnak követők (még neked is)

A következetes edzésmunka mindig meghozza az eredményt. Vagyis... Ma még talán nem gondolod, de holnap már egy csapat, életerős, tettre kész, a világot a négy sarkából kifordítani vágyó fiatal követ majd... Csak mutass utat, mutass példát!

Egy sportversenyen megelőzhetnek. A Forever üzletet azért szeretik a munkatársaink, mert nálunk nincs előzés. Érdeklődj ennek előnyeiről nálam! Elérhetőségek a blog jobb felső sarkában.

Azt kínáld a jelöltnek, amire valóban szüksége van

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A csudába, hát nem elájult?

Csak csináld! Csak fogyaszd! A többi megy magától...

Hívd el a számodra legszebb nőt vacsorázni egy csendes étterembe! Legyen ízléses, hangulatos az asztalotok! Ülj közel hozzá! Fogd meg a kezét, s mondd el neki, hogy mennyire inspiráló számodra a közelsége, hogy nagyon szeretsz vele beszélgetni.... s hogy gyönyörűek a szemei, és gyakran az esti sétáidon is azon kapod magad, hogy a csillagos égbolton is az ő elvarázsoló tekintetét keresed! Tégy mindent úgy, hogy érezze magát a világ legszerencsésebb teremtésének!

Amikor kihozza a pincér az ínycsiklandozó finomságokat, vedd el előle a tányérját, rágd meg az ételét, köpd vissza a tányérjába, mond azt, hogy így már jó lesz, kívánj jó étvágyat, és folytassátok a romantikus vacsorát!
Az este további részében már bátran és bármit megtehetsz.
...
Hívd meg a barátaidat egy röfögős esti italozásra! Kínáld őket sóssal, hogy nagyon szomjazzanak! Lassan töltsd ki a poharakba a hideg, gyöngyöző sört! Amikor inni akarván a szájukhoz emelik a poharaikat, kapd ki gyorsan a kezükből, és gargarizálj a sörrel! Ha már biztonságosnak ítéled az italok fogyasztását, köpd vissza a poharakba, emeld a tiédet rájuk, kiabáld hangosan a szemük közé; "Eksöndzsampindzsekszoncsákeszabrékesz! Fenékig!Kutya, aki nem iszik!"
Ha nem vernek meg, szerencséd van.
...
A Forever is annyira egyszerű, mint az evés vagy az ivás. Miért kell erről annyit beszélni, egymást győzködni? Csak csináld! Csak fogyaszd! A többi megy magától...

Az előítélet teher

Öreg székelytől kérdezi az unokája:
- Öregapám, látott már antennát?
- Hát láttam is, meg ettem is.
- De hát az fémből van.
- Akkor csak láttam.

Én is így álltam hozzá... :-)

...és amikor elkezdtem ezt az üzletet, "dolgozott" bennem a félelem. ...és ezt alaposan feltuningolta bennem a környezetem. Tartottam az ismerőseim lesajnáló véleményétől, nem ismertem a termékek hatását, nagy volt bennem a bizonytalanság az üzleti lehetőséget illetően is, hiszen még nem ismertem igazán a Forevert, és nem ismertem a valódi értékét. Pedig! De sok beszélgetést folytattam sikeres emberekkel. Érdekelt a Forever, tudni akartam a titkot, a siker receptjét. Szerettem volna több szabadidőt, és több pénzt hozzá. Terveim vannak az életemmel. Egy közgazdász pedig azt mondta nekem, hogy...

- Csináld másként a dolgaidat! Változtass a jeleneden! Ha alkalmazott vagy, változtass az arányokon... Fokozatosan, teremts átmenetet! Dolgoznod kell. De kinek, mennyit, mennyiért, hogyan...azt gondold újra!

Sokat beszélgettünk. Akkor értettem meg, hogy milyen eszköz van a kezemben. Teljesen mást érdemes itt tenni, mint ahogyan azt a kezdetekkor gondoltam (ahogyan szinte mindenki mást gondol róla, és alaptalanok az így kialakult félelmek az FLP-vel szemben).

Ma már tudom, hogy a Forever nagyon jó választás volt, mert biztonságos vállalkozás, mert egyszerű itt a munka, mert egy profi csapat és egy világcég áll mögöttem, segítenek sikeressé válnom, mert kockázatot nem vállalok vele csak nyerhetek általa, mert sok mindenre megtanít, amit az élet egyéb területein is kamatoztatni tudok, mert... még sorolhatnám. A következőkben rávilágítok a Forever néhány értékére.

Így kell ezt kérem! ... Valóban így kell?

Kattints a képre a videó megtekintéséhez!

Biztosan mindannyian kerültünk már a jelenetben látott helyzetbe. Milliószor látjuk a TV-ben egy-egy ismert ember belemászik a szövetbe, csukafejest ugrik a nyugdíjas a medencébe, az aktuális és jól megfizetett "sztár" kirakja csillogó tányérokkal a síugró pályát stb. A reklámozó cégek talán megengedhetik maguknak, hogy megpróbáljanak manipulálni minket, vásárlókat. ...sok összetevője van ennek.

De egy hálózatépítő vajon megengedheti-e magának, hogy "becsapja" azt, akit arra kért bízzon benne, akivel kapcsolatban azt reméli, hogy visszatérő, rendszeres fogyasztója lesz a termékeknek...sőt, ő maga is kínálja majd ismerősei számára? Nem, nem, nem!

Semelyik Forever munkatárs sem engedheti meg magának, hogy a termékről többet állítson, mint amennyi pozitív terméktapasztalatot képes eredményezni a fogyasztó számára. Hiszen a munkánk nem az eladás, a mindenáron történő értékesítés. Célunk az, hogy az ismerőseink kipróbálják a termékeinket, és azután ők maguk akarják majd rendszeresen fogyasztani azokat, a saját nevükön, vásárlói azonosítójukon (ahogyan a mindennapi bevásárlásukat is végzik) szerezzék be a termékeket (kényelmesen az internet és a futárszolgálatok vagy pick-pack pontok igénybevételével), és emellett ajánlják majd szívesen a termékeket ismerőseik számára. Ez a folyamat csak egy becsületesen, a másik embert tisztelve végzett "munka" által történhet meg. Vagyis nem én, nem mi adjuk el a termékeket, hanem a termékek adják el  magukat újra és újra... mert kiválóak, s mert kiváló az üzleti  modell is.

Gyakran -talán- félünk az újtól, vagy csak nincs türelmünk energiát fordítani arra, amit egy ismerősünk, barátunk, rokonunk, testvérünk ajánl számunkra... Pedig ... a mi esetünkben nagyon megérné!

Bizony könnyebb annak a dolga, aki könnyen és gyorsan képes a különbségeket meglátni. 

Voltál már részese ehhez hasonló párbeszédnek?

- Szia, Jóska! Örülök, hogy összefutottunk, mert komolyan beszélni szeretnék veled! A múlt héten egy közös ismerősünkkel együtt csatlakoztunk egy nemzetközi vállalathoz, mert elegünk van már a mókuskerékből. Azt gondoljuk, hogy nagyon jó döntés volt. ...

Jóska közbevág...
- MLM?
- Igen, a Fore...
- Áh! Azt ismerem!

Vagyis...

Öreg székelytől kérdezi az unokája:
- Öregapám, látott már antennát?
- Hát láttam is, meg ettem is.
- De hát az fémből van.
- Akkor csak láttam.

Az előítélet gyakran több kárt okoz, mint az információ teljes hiánya. Gondold végig a következő képen látottakat!

Nagyítani a képre kattintva tudsz.

Én azt mondom neked, mássz utánam a létrára!

Még mindig úgy érzed, hogy egyformán látjuk a Forevert?

Kattints a képre a videó megtekintéséhez!

Gondold újra! Ha oly' sok ember számára jelent kiváló megélhetést, életszínvonalat az FLP, akkor nem lehet sem átverés, sem olcsó játék. Ha másként gondolod, gondold újra, mert sok múlhat rajta! Ne menj el mellette! Nézd meg a többi rövid filmet is, majd gondold újra, hogy mit jelenthet számodra az a cég, amelyik még a világot megrengető válság idején is képes befektetni, fejleszteni, pontosan, határidőre teljesíteni vállalásait! Ez a cég a biztonságot és a jobb anyagi körülményeket jelenti a számodra, ha elfogadod... hogy együtt dolgozzatok. 

Ismerd fel a lehetőséget!

Kattints a képre a videó megtekintéséhez!

...és kövesd annak az embernek az útmutatásait, aki megmutatta neked ezt a weboldalt, ezt a lehetőséget!

Kattints a képre a videó megtekintéséhez!

Hidd el, hogy nem kell lemondanod az álmaidról! Egy olyan csapattal dolgozom együtt, ahol mindenkinek vannak álmai, céljai, és hisznek azok elérhetőségében. Lelkesek vagyunk, egymást segítjük, pozitívan gondolkodunk, fontos számunkra az egészség, a jó hangulat, szeretünk utazni, barátkozni!

Ha vannak álmaid, céljaid, akkor vedd fel velem a kapcsolatot, hogy beszélhessünk arról, hogyan tudunk segíteni neked is!

Benke Zoltán
70-947-7256
benkez@gmail.com
Skype: csenbenke
Ide kattintva telepítheted a Skype-ot ...és beszélj velem INGYEN! 

...vagy Lépj kapcsolatba velem! az űrlap kitöltésével!


Mit gondolsz? Mikor van nagyobb esélyed céljaid megvalósítására? Ha összefogsz olyan emberekkel, akik szívesen segítenek neked is, mert ők már tudják, hogy együtt könnyebb, biztosabb, gyorsabb? Vagy ha minden nehézséget egymagad próbálnál megoldani?

Kattints a képre a videó megtekintéséhez!

Nálunk nem kell karok és lábak nélkül úsznod. Kezdj bele bátran! Segítünk.

Kattints a képre a videó megtekintéséhez!

...és mégis ragaszkodunk olykor...

A hajnali edzést követően már felöltözve, az öltözőben pakoltam össze a cuccomat. Azaz csak pakoltam volna, mert a hátizsákom hevederének műanyag része lecsúszott az öltözőpad lécei között, és visszafelé már nem akarta az igazságot. Rángattam, forgattam, de a súlyelosztásából, formájából adódóan mindig úgy fordult, hogy újra és újra beakadt. Rángattam vagy négy-öt alkalommal, erővel, ha ésszel nem megy alapon. Ekkor bevillant, hogy úgy viselkedem, mint egy majom.

Még a majmok is képesek tanulni, változtatni... így alulról felemelve szabadítottam ki a hátizsákomat. Azután, hogy miért, a következő gondolatom már az volt, hogy milyen sokszor vagyunk képtelenek időben felismerni, hogy valamit másképpen kell csinálnunk, ha bizonyos ideig nem hozott sikert az addig alkalmazott módszer. Természetesen egy helyzetelemzést követően.

Egy ilyen stratégiaváltás, egy új, másféle, de ami a legjobb, egy már kipróbált és bevált eszköz lehet a Forever is az emberek számára. Ha felismerjük, hogy talán váltanunk kellene. Néha azt gondolom, hogy a Forevert is csak azok képesek megérteni, akik már váltottak, gondolkodást, hozzáállást, akiket a tanult sémák nem zárnak a megoldások börtönébe.

A Forever kiváló lehetőség a váltásra, változtatásra!

A stratégiaváltásról Halmi István is írt, amit ki is írtam erre a blogra. Ide kattintva olvashatod el.

Nem a kecske kéredzkedett fel...

Mostanság rendszeresen készítek joghurtot. Mert finomabb, mint a bolti. Még akkor is, ha bolti tej, és boltban vásárolt joghurt felhasználásával készül. Krémes, finom, szinte szétolvad az ember szájában. Fogyasztás előtt kiegészítem pirított zabpehellyel, szezámmaggal, dióval, darabolok bele epret vagy banánt, esetleg kiwit, talán meggyet. Milliószor jobb, mint a boltban kapható, ha... Ha a joghurt, amire az vagyon írva, hogy élőflórát tartalmaz, valóban tartalmaz élőflórát. Már több alkalommal is készítettem. Mindig minden ugyanaz volt, csak az a bizonyos élőflórás joghurt nem. Amit a kezem elért a polcon, éppen amilyen boltban voltam, mindig attól függött, hogy milyet vásároltam. Vagyis a csomagolás mindent elbír. A fogyasztó amúgy sem tudja ellenőrizni, hogy mennyi az az annyi bifidus akráminekishívják. Sohasem sikerült egyformán a joghurt. ...mert nem voltak egyformán alkalmasak, élőflórások a joghurtok. Reklám... azaz a vásárló megvezetése.

Ez itt a baj!

Nem oly' régen egy nagyobb létszámú társaságban folytatott beszélgetés menete a reklámokra, azok valóságtartalmára terelődött. Szinte mindenki egyet értett abban, hogy a reklámoknak nem lehet hinni, s hogy tulajdonképpen mennyire gáz, hogy a készítők idiótának, se**fejnek, baromnak gondolják a vevőket. És ez valóban felháborító.

Igen, ez a csodálatos a Forverben, ezért (is) bízhatsz meg benne! Én a szavaimmal garanciát vállalok a családom, barátaim, ismerőseim... még az idegenek előtt is. Döbbenetes különbség ez! Nálam minden összedőlhet, ha valótlant állítok a termékekről.
(Olvass erről többet ide kattintva!)

Szóval, tudjunk különbséget tenni! Mert nem a kecske kéredzkedett fel utasnak.

Dolgozni jó! Jó?

(Kattints a képre!)

Dolgozni tényleg jó! Igaz, szabadságon még jobb. Dolgozni kell... de kinek, mikor, mennyit, hogyan, mennyiért, mit... Ezek az igazi kérdések.
Én nem vagyok munkaadó. Alkalmazott vagyok. Sokáig nem szerettem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, mert nem érzem megbecsülve magamat. Nem érzem testhezállónak a munkámat. Úgy érzem, más területen sokkal többet tudnék "teremteni" abból, ami "bennem" van. Átgondolatlan, értelmetlen, fölösleges utasítást, feladatot kapok rendesen. Túl sok időt töltök a munkahelyemen az életemből, és pluszban még a munkahelyemre bejárás is rengeteg időt igényel. A jövedelmem valamire elég, de arra, hogy a múltban vétett hibákat kijavítsam, arra nem, hogy tartalmas életet éljek, arra nem, hogy ne csak álmodozzak, hanem célokat is kitűzzek magam elé, ahhoz nagyon kevés a fizetésem. ...és sokan vagyunk így ezzel, talán Te is tudnád folytatni a felsorolást.

Ahhoz, hogy szeressek dolgozni a munkahelyemen, nekem a következőkre van szükségem...
- legyen értelme annak, amit csinálok,
- érezzem megbecsülve magamat,
- ne én legyek a munkahelyemért, hanem a munka szolgálja az embert, munka után legyen lehetőségem pihenni, feltöltődni, a munka egy fejezet legyen az életemben, és ne a munkáról szóljon az életem,
- érezzem, lássam a "főnökeimen", munkatársaimon is, hogy el akarják érni a kitűzött célt, el akarják végezni a munkát,
- fizessék meg...

Én nagyon szeretem a Forevert! Olvasgass ezen a blogon, és...

Te kitől fogadsz el tanácsot?

A nyomozó kérdi a csinos titkárnőt:

- Hölgyem, nincs valami ötlete, hogy miért ugrott ki a főnöke az ablakon?
- Sajnos nincs. Pedig olyan kedves ember volt. A múlt hónapban vett nekem egy igazi szőrmebundát, a múlt héten egy sportkocsit, ma pedig egy igazi gyémántgyűrűt! Aztán azt mondta, szeretne velem lefeküdni, és megkérdezte, hogy mit kérek cserébe.
- És mit mondott neki?
- Azt, hogy az irodában mindenki 50 dollárt szokott adni...

A történet Tonk Emil tollából való.

Semmi probléma sincs azzal, ha valaki nemet mond az ajánlatomra. Nincs rá szüksége, nem akarja.... ő dolga. Bennem mindig csak akkor van valami keserű íz, ha egy félinformált barát, szomszéd, egy olyan ember véleménye alapján hoz valaki döntést, aki semmivel sem tud az ajánlatról többet. Mert a másik dolgában (felelősség vállalása nélkül) mindenki sokkal okosabb, mint a sajátjában.

Fuss Te is!

Piros kendő az izzadság megfogására, sárga lencsés napszemüveg, zöld felső, kék nadrág bordó csíkkal, drapp zokni, barna cipő. Ööö… így követték egymást a szekrényben. Szürke hajnalokon bizony jól jön a sárga lencsés napszemüveg, mert így mégis minden napos és színes. Bár érzem a bőrömön a felhők büszke ellenszegülését a még erőtlen napsugarakkal szemben. A csapágyaimban meg a korai kelést. De még tíz perc, és minden olajozottan dolgozik majd bennem.

Csupaszok még a fák, melyek az út két oldalán összeborulnak fejem fölött. Kellemes árnyat adó alagút lesz ez nyáron.

Szeretek egyedül futni, mert segít a problémák elengedésében, vagy egy jó megoldás születik meg a fejemben ez idő alatt. Most azon jár az agyam, hogy miként tudnék ötletes elmetérképet készíteni Prezivel. ...és közben észre sem veszem, hogy futok. Csak balra egy dombot, amely hív, hogy majd ő megdolgoztat. Hát legyen!
Ahogyan felfelé veszem az irányt, a nap, mintha kíváncsi volna rám, egyik kezével félre tolt egy aranyszegélyű felhőt, amelyen hárfázó, ambróziától boldog, lábukat lóbáló, egymás vállainak támaszkodó angyalok kacarásznak. Az én kedvem is jobb lett. Másik kezével a távoli mezők fölé terelget egy kisebb felhőt, hogy megöntözze a földeket. Micsoda színek! Hajnalban vagy alkonyatban futni ezért is érdemes. Mert futás közben -bármilyen hihetetlen- pihenni is lehet.
Kazincbarcelónát dombok veszik körül, több kellemes, könnyebb és nehezebb utat is talál magának az ember, ha kicsit magányra, kikapcsolódásra vágyik.
A még pihenő város koronáján futva csak a madarak énekét hallom. Sokan vannak. Hímek üldözik a tojókat (gondolom). Vajon mit akarhatnak így kora tavasszal? Bokorról bokorra repülnek mellettem. Ha azt gondolod, hogy részeg vagyok, amiért hülyeségeket írok, még igazad is lehetne. Mert a borospincék mellett haladok el. De be nem térek, s nem a bortól piros, virágos az orrom, hanem a „hidegtől”. Kedvem pedig a csodától ragyog, amit leírni nem lehet, látni és érezni kell. ...de azt egyáltalán nem érzem, hogy fáradok.
Hiába kapaszkodnak belém tíz körömmel a rajtam magukat már évek óta jól érző zsírkolóniák, mégis érzem, vagy talán csak elképzelem, hogy olvadok. Persze csak óvatosan duhajkodom, nem szimplán fogyni, hanem átalakulni akarok. Szabadidőmből elég sok időt töltök súlyzók között, hogy -mint az azóta már megőszült kőművesek, akik a békebeli házak tégláit ragasztották egymásra- gyarapítsam soványka izomtömegemet. Tavaly nyáron 5-7km/h-s átlagsebességű egyenletes iramú futásnál kb. 50-55 perc elteltével kezdtem érezni erős ammónia szagot. Akkor kicsit visszavettem az iramból is és a távból is, jobban figyeltem a fokozatosságra és a kajára… azóta nem éreztem ilyet magamon. Bár jó volna egyszer egy tesztet segítséggel megcsinálni, hogy pontosan hogyan működöm!

Útközben találkozom kutyásokkal is, akik intelligensen megfogják addig barátjukat, amíg elhaladok mellettük. Így szükségtelen azon elmélkednem, vajon melyikünk volna gyorsabb.

Négy hónap kihagyás után még csak néhány kellemes futáson vagyok túl, és a testem 40 perc elteltével már jelez, már érzem, hogy fáradok. De nagyon jó fáradtság ez! …és azt gondolom, hogy a természet bizony sokat dob teljesítményemen.
Hazafelé veszem az irányt. ...és beugrik egy gondolat, egy játék... Futóknak, csapatok számára, városban. Meg is tervezem, aztán majd kipróbáljuk a barcelónai futókkal, s ha minden egyben lesz, akkor meghívjuk rá az egyedül futók csapatát, a dagadt köcsögöket, a hegyen és terepen futókat. Ugyan a futóteljesítmény nagyon fontos, de ebben a "versenyben" a szellem is kiemelkedő szerepet kap majd. A többi meglepetés!

Hazaértem. De jó volna, ha az ablakból nem egy másik ablakot látnék! Mennyi örömöt képes szerezni két jó láb, ami kivisz a dzsungelből a természetbe!
Hát, ennyi!

Kazincbarcelóna felülnézetből ==> http://goo.gl/7keDSc

Jó futást kívánok mindenkinek!

Láttam is, meg ettem is

- Szia, Jóska! Örülök, hogy összefutottunk, mert komolyan beszélni szeretnék veled! A múlt héten egy közös ismerősünkkel együtt csatlakoztunk egy nemzetközi vállalathoz,  mert elegünk van már a mókuskerékből. Azt gondoljuk, hogy nagyon jó döntés volt. ...

Jóska közbevág...

- MLM?

- Igen, a Fore...

- Áh! Azt ismerem!

Vagyis...

Öreg székelytől kérdezi az unokája:
- Öregapám, látott már antennát?
- Hát láttam is, meg ettem is.
- De hát az fémből van.
- Akkor csak láttam.

Soha ne add fel az álmaidat (feltéve, ha...)

Tanulj meg különbséget tenni

Az FLP-vel dolgozni is olyan egyszerű, mint egy pénztárcát felvenni a földről. Akkor miért gondolják mégis sokan nehéznek, kerülendőnek?
Mert még sosem csinálták jól. Amit tudnak róla, azt is csak hallották valakitől, aki még sosem csinálta jól.

Mit mondanak neked a képek?

Kattints a képekre!

Ismerős a helyzet?

Így kell ezt kérem

Egyszerűen és vidáman